Király volt? Vagy „Csak” alkirály? Hitelesen soha nem fogjuk megtudni. Az viszont kétségtelen: Benyovszky Móric volt a legkalandosabb sorsú magyar utazó.

Bánjunk csínján a „leg”-ekkel! Ezért maradjunk annyiban: gróf Benyovszky Móric az egyik legkalandosabb életű hazánkfia volt. Akkor járt be négy földrészt, amikor még Budáról Bécsbe is két napot zötykölődött az utazó. Kamcsatkán és Japánon át Afrikába, majd az Egyesült Államokból Dél-Amerikát érintve vissza Madagaszkárra hajtotta a vére. Nem, inkább a virtusa. Mert nem is a puszta kalandvágy űzte, inkább a maga állította cél, a maga szülte küldetés.
Évek óta foglalkozom Benyovszky életével, többé-kevésbé ismerem a róla megtudhatókat. A megértés szándéka késztetett arra, hogy – természetesen mai közlekedési eszközöket igénybe véve – legalább részben magam is érzékeljek valamit abból, amit Benyovszky majd’ két és egy negyed százada Madagaszkáron láthatott. Megpróbáltam szembesíteni a mai környezetet a gróf ottani életének a leírásokból kirajzolódó helyszíneivel.

Ereje teljében köt ki Madagaszkáron Benyovszky 1774-ben. Huszonnyolc éves. Már több regényre való élmény s kaland van mögötte. Mai fogalmak szerint gyermekfejjel lett férfivá. Serdülőként már belép a császári seregbe, s azonnal „élesben” ismeri meg a katonaéletet: az 1756 és 1763 között dúló kontinentális méretű hétéves háború során lovassági parancsnokságig és főstrázsamesteri rangig viszi.

Az élet gondoskodott róla, hogy ne kerülhesse el a konfliktusokat. Apja halála után zavaros örökösödési perbe bonyolódott, meg sem állt Lengyelországig. Nem sokáig maradt nyugton: egy ideig Hollandiában és Angliában utazgatott, majd visszatérve lengyel földre, az ország függetlenségéért küzdő konföderációnak ajánlotta föl szolgálatait. Súlyosan megsebesülve orosz fogságba esett, s Szibériába száműzték. Kivételes kapcsolatteremtő képessége, műveltsége révén a helyi kormányzó bizalmasa lett, neki tulajdonítják Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását. 1771 tavaszán a fegyenctelepre száműzött cári tisztekkel felkelést szervezett; a lázadók megszálltak egy erődöt, elfoglalták a kikötőben horgonyzó hajókat, és lelkesítő kiáltvánnyal tüzelték csatlakozásra a cárhoz hű katonákat. A felkelés elbukott, Benyovszky csak a tengeren menekülhetett.

Ideje volt, hogy hozzászokjon a tengerhez; a Péter és Pál hajó fedélzete, a fölkorbácsolt tenger képe már a jövőt vetíti elénk. Benyovszky végighajózta a Kamcsatka-félszigetet, a Bering-szigetet érintve meglátogatta az akkor még ismeretlen Aleut-szigeteket, majd következtek Japán, Formosa (a mai Tajvan) és Makaó partjai. Eredeti, kaliforniai úti céljáról letett, és Madagaszkárt érintve visszatért Európába. Bejáratos lett az európai udvarokba, majd Párizsból felkérést kapott egy madagaszkári expedícióra. 1773. április 22-én három hajóval indult el Lorien kikötőjéből, és szeptember 21-én kötött ki a Madagaszkártól keletre fekvő francia szigeten, az Isle de France-on, a mai Mauritiuson. 1774. február 2-án vitorlázott át Madagaszkárra.

Még abban az évben, a már haldokló XV. Lajos dicsőségére, megalapította Louisbourgot, s első európaiként addig ismeretlen területekre jutott el – a francia udvar szolgálatait bárói címmel jutalmazta. Az idilli viszony nem tartott sokáig. Benyovszkyt 1776 augusztusában 62 bennszülött főnök kereste föl, és saját állítása szerint megfelelő szertartások közepette fejedelmükké – sokan még ma is úgy tartják arrafelé: királyukká – választották. Két és fél év munkájának eredménye volt ez az aktus. Benyovszky emlékirataiból tudjuk, hogy szinte megérkezésekor összetoborozta a környék bennszülött vezetőit, ecsetelte a kölcsönös kereskedésből származó előnyöket, és biztosította őket békés szándékáról. A törzsfőnökök közül legtöbben kedvezően fogadták az ajánlatot, és barátsági szerződéseket kötöttek a francia érdekeket képviselő hazánkfiával, akit természetesen a szerencse is segített. A bizalom megnyeréséhez nem csak kellemes természete járult hozzá – elterjedt róla a hír, hogy nem öli meg a hadifoglyokat, sőt gyógyítja a sebesülteket és élelmet osztogat –, vonásaiban egy tekintélyes régi fejedelem rokonát vélték fölfedezni. A francia udvar nem ismerte el új tisztében, mire Benyovszky visszatért Európába, hogy támogatást szerezzen.