A felfelé álló orrmányú , elefántszobor

 A Likavitos tetején ülök , egy igen kellemes vendéglőben .A Likavitos egy szikla , mely Athén fölé tornyosul .A megmászása csak igen nagy erőfeszitések árán lehetséges. Szerpentinszerü gyalogutak és lépcsők vezetnek fel. Egy fogaskerekü kabinra be lehetett volna nevezni , de hát az ember szeretné magát kipróbálni. Aztán a késő délutáni hőségben , félúton rájöttem , hogy edzetteségem nem megfelelő. A tető közelében már patakzott rólam az izzadtság és a szivem is úgy vert , mint a vaskohók közelében. Fenn a csúcson a pazar látnivaló kárpótol mindenért. A kis kápolna körötti korlátok mellől rálátni a város minden nevezetes pontjára. Sárgás köd lebeg a város felett. Az útikönyvek naplementekor lilásat irnak , de Tóth Árpád nyakkendője sehol sem rajzolódik ki. A smog lehet az oka. Athén egy igen rossz levegőjű város .A kis kétütemü motorok és az autók tömkellege pöfögi ki magából  füstöt , ami ilyenkor úgy borul rá a városra , mint egy nylonharisnya.

Az ortodox kegyhely körül kamerákkal , kis marokfényképezőképekkel felszerelt turisták lepik el a lépcsőket s a placcokat , hangosan ,nevetgélve. Egy lány miután meghallotta a magyar szót , odajön hozzám és elcsevegünk arról  , hogy ki kicsoda .Ő erdélyi s én salgótarjáni vagyok.Ő már régen itt él én csak három hétre érkeztem. Bemutatja görög barátját , aki mosolyogva köszönt: ”Herete poli stin Ellada! En csak felig vagyok madzsar!” Azzal átöleli féltőn kedvesét és puszit nyom  annak homlokára. Boldog voltam , mert úgy tünt , hogy  nekem vallották be szerelmüket először. Mellettem namibiai felségjelü pólós sportolók poharazgatnak .  Három idősebb férfi  s egy fiatal , nyurga lány .Utóbb megtudtam magasugrónő és edzői , akik az esélyeiket  latolgatják. Meglepően sokat tudtak magyarországról. A jókedv közepén egy  namibiai jelvényét kaptam tőlük . Viszonozva kedvességüket egy szenegáli árustól  orrát felfelé biggyesztő , kis elefánt , faszobrot vettem és sokszoros hódolattal adtam át a pisze orrú olimpikonnak .Egymást szaporán hátbavágva búcsúztunk el. Először a lépcsők felé vettem utamat . Aztán mégis a fogaskerekübe szálltam. Az első üléseken kizárólag  USA feliratú , kék mezes ,nagyokat kacagó ,színesbőrű férfi poénkodott , mint Horovitz a fekete-fehér billentyükön. Később kiderült , ha pár percre is , de az amerikai , férfi röplabda válogatott csendes tagja voltam. A Fehér Arany aranyműves bolt tulajdonosának ajánlom.