Szegény driler

Csikós ruhába öltözött csapattal találkoztam  a központi stadion előtt , igazi látványosságot kinálva az arra tóduló tömeg számára . Kattogtak is a  fényképezőgépek .Azok táncoltak , énekeltek . Szépek voltak .Magyarok voltak .Legszivesebben közibük álltam volna csujjogatni , mint a verbunkosok annak idején.A csütörtöki úszódöntő előtt két perccel még nem volt jegyem. Egy sima modorú , barna bőrű , baseball sapkás jegydriler szólitott meg .150 euróért adná a 75 eurós jegyet. Vártam . Gondoltam ügyes taktikával túl lehet járni az eszén . Olyan ez , mint a póker. Igaz az én időm , illetve a verseny idő is ketyeg . Eltelt fél óra . A versenyek már elkezdődtek a baseball sapkás már árában kinálta. Húsz perc múlva szabadult volna már 5o –ért , még tiz perc és potom 30-ért . Szoritotta az idő és bukott .Harmincra  nemet mondtam . Negyed óra mulva harmadáért vittem el . Öklével nagyot bokszolt a másik tenyerébe és mondott görögül valami kacifántosat. Igaz a német kislány éremosztóját nem láttam , s talán még vagy kettőt , de a győzelem öröme mámoritóan hatott. Az úszás ki van találva. Az uszoda kék , a úszók dresszeinek tarka , s a körüttük  felkorbácsolt habok fehér  szineivel olyan , mint egy karibi koktélpult . A rajtok statikus voltában az energia feszül .A végtagok sztereotip koreográfiája precizen kimunkált , az önmagukba visszatérő fázisok előremutató spirálként  fúródnak a cél felé .Az utolsó méterekben forr a víz  s a pára , könny formájában a dobogó legfelső fokára lépő győztes szemhéján csapódik le , miközben hazája himnuszát hallgatja . Luc Besson kékje  , de még Gershwin rapszódiája sem ilyen. Szegény driler . Ott áll kint a kerités előtt a hőségben . Belépői már semmit sem érnek. Inkább rátelepült volna a széksorokra , hogy lássa a csodát .