A győzelem a fontos

                     Életemben először néztem végig élőben baseball meccset. A televizióban már sokszor láttam , de a szabályokat  sosem tudtam megjegyezni. A Kuba-Ausztrália mérkőzésen lehet , hogy pontosan ezért sem rágtam tövig a körmeimet. Azonban a „vérre” menő csata hangulata átjött a régi reptér egyik részén kialakitott Hellén Olimpiai Stadion fényein . A gyeplabda nem egy durva játék. De az argentin lányok , a spanyolok ellen kifejezetten csörtetőek voltak. A nézők is ezt várják el. Citius , altus , fortius. A viadal a lényeg . Váll a vállhoz .Győzni összeszoritott foggal .                       Az egyik ismerősöm mesélte , hogy a paralimpián hat értelmi fogyatékos indult sikfutásban. A táv közepén az egyikük elesett ,  valószinű a padkában botlott meg. A többi fittyet hányva helyzetére odaszaladt ,  felsegitették és mikor megbizonyosodtak arról , hogy semmi sérülés nem történt egymás kezét fogva tették meg a távot. A jelenlegi sportban vannak ugyan fairplay epizódok ,de az ilyesfajta jelenetek elképzelhetetlenek. A nemes szimbolikákon túl igencsak a pénzről  és a hirnévről szól minden. Egy  sportoló nem engedheti meg magának , hogy négy év kemény felkészülés után ne a győzelemre törjön. A győztesek óriási sztárok. Riporterek vadásznak rájuk. Élő müsorokban nyilatkoznak , autógrammokat osztogatnak .Szitált képük már másnap megjelennek a trikókon.                                                      Egy kisfiú a Monesterakin odalépett hozzám és felém nyújtotta az előkészitett tollat és a lapocskát. Kicsit meglepődve , de villámgyorsan irtam alá. Ő hálásan végigmért és vigan elrohant. Nem szóltam utána. Vajon kivel téveszthetett össze? Vagy mégsem? Két görög reménység a megnyitó előtt autóbalesetet szenvedett és kórházba kerültek. A Benaki Múzeum előtti parkban görög lányok egy csoportja buzuki muzsikával és öngyújtó fényével adóztak a fotójuk előtt.