Tizenhárom

      A sportlétesitmények előtt jegyűzérek hada kinálgatja „portékáját”. Felvásárolják a jegyeket  , majd három- négyszeres áron adják tovább. A tiket irodák tehetetlenek. Hiába a limitált jegykiadás. A űzérnek négy öt embere is mozog a placcon. Egy úszódöntőre , az egyébként 65 eurós belépőért akár 200-250 eurót is elkérnek. A vizilabda csarnok előtt,  egy magyar kozmogoniai tudását fitogtatja. ”Először  volt Khaos , a tátongó üresség és Eros , a szerelem , majd még az Uranos-Gaia házaspár előtt megjelentek  Kásásék!” Talán Trencsényi-Waldapfel Imre nem ért ezzel egyet , de piros-fehér-zöldek igen. Egyébként itt a trikolornak igen nagy az ázsiója . Az egyik olasz próbálja úgy tartani zászlaját , hogy  magyarnak higgyék.

      Persze nem csak sportból áll a világ. A múzeumok és a koncerttermek tömve vannak. A Nemzeti Múzeumban Henry Moor , Rodin , El Greko , a Herodionban  a Londoni Filharmonikusok a kínálat .A Benaki Múzeumban legnagyobb meglepetésemre az én féltve őrzött újságirói igazolványom először hozott hasznot. Mint zsurnalista ingyen megtekinthettem a kincseket. Ezen felbuzdulva az autókölcsönzőben  bőszen mutogattam , de a kövér görög  kötötte az ebet a karóhoz .Nincs engedmény! Igy egy ütött-kopott kis autót béreltem , hogy eljussunk Delphoiba  , hátha megtudjuk mit hoz a jövő. Az utakon szertelenül , kissé talán fegyelmezetlenül közlekednek. A motorosok jobbról balról előznek .Két órás utazással értük el a jóshelyet. A látvány lenyügöző volt .A kocsihoz visszatérve egy olajágat téptem , melynek tizenhárom levelét számoltam meg. Tizenhárom  magyar aranyérem!?